Képzésük akkor újnak számított, komoly előkészítőmunka után indult el a hároméves oktatásuk, amelyet az hívott életre, hogy a magyar polgári repülésnek, ezen belül a mezőgazdaságnak repülőgépvezetőkre volt szüksége. A kiadvány egy izgalmas korrajz is a 60-as évek végéről, 70-es évek elejéről. Tucatnyi történetet olvashatunk a levegőbe vágyó fiatalok nyíregyházi éveiről: arról, mennyire várták, hogy a tanterem után végre a repülőtéren folytatódjon a képzésük, milyen kalamajkát okozott a türelmetlenségük, hogyan váltak repülő emberré néhány év alatt, és pályafutásuk során milyen izgalmas helyzetek várták őket.
Az első nyíregyházi osztály tagjai meghatározó személyiségei lettek a hazai repülésnek, a légiközlekedés fejlődésének, gazdasági hasznosításának. A csapat egy része a diploma megszerzése után viszonylag hamar közforgalmi pilóta lett, és a Malévnél, majd később neves külföldi légitársaságoknál helyezkedett el. Többen közülük sok ezer órát repültek pár méteres magasságon a hazai mezőgazdasági területeket gondozva. Van, aki a legnagyobb gépekre került fel, mások különleges helikoptereket vezettek, vagy speciális feladatokat láttak el. Pokoraczki András könyvéből kiderül, hogyan működött annak idején a MÉM repülőgépes szolgálat, hogyan került fel a nyíregyházi csillagvizsgáló kupolája egy Kamov KA-26 helikopter segítségével, hogyan zajlott a jégzajlásban a folyó közepén ragadt emberek mentése légi úton, és milyen kalandos repülések vártak a mezőgazdasági pilótákra Afrikában, és hogyan kerültek kapcsolatba a korszakváltónak számító MD500-as helikopterrel.
