Az Oktogontól a Népligetig címet viselő, négy esztendővel ezelőtt megjelent képes krónika szerzői, Kameniczky Ákos, Vonnák Attila és dr. Zsigmond Gábor aligha gondolták, hogy pár év múlva teljesen más aspektusból kell bemutatni az autóbusz-közlekedés több mint 110 éves történetét, mely – ha a Magyar Királyi Posta első távolsági buszjáratának Károlyvárosból Plitvicére történő elindulását vesszük alapul – akár 1910-től is datálható. Akkor, 2017-ben a szerzők még nem tudhatták – de talán már sejtették –, hogy a 2020 utáni évtizedben a közösségi közlekedés jövője az állami források minél hatékonyabb felhasználásáról, a szektorbeli szolgáltatók összefogásáról, összedolgozásáról és összhangjáról fog szólni, s mindez előbb vagy utóbb a vasúti és az autóbuszos személyszállítás szövetségében ölt majd testet. A párhuzamos, mégis kissé széttartó pályán haladó vállalatok több évtized után ismét egyre közelebb kerültek egymáshoz, s 2020-tól már újra közös keretek között dolgoznak ugyanazért célért: az utasok minél jobb kiszolgálásáért.
A Volánbusz négy év után most újabb képes időutazásra hívja az autóbusz-közlekedés rajongóit: a vállalat gondozásában ugyanis ismét egy nagyszerű kötet látott napvilágot Vonnák Attila, Kameniczky Ákos és Kiss Dániel Áron szerzőhármas tollából. A Mindenki egyért! Egy mindenkiért! című album az autóbusz-közlekedés történetében nem megy vissza egészen a kezdetekig (az első, még helyi viszonylatban közlekedő buszok 1903-ban indultak el Miskolcon), a szerzők a történetet most a jelenleg Volánbusz egykori jogelődjének, a Mavart 1927-es létrejöttétől indítják. A később Mávautra keresztelt vállalat háború utáni decentralizálásával, majd az első vidéki autóbusz-közlekedési igazgatóság megalakulásával vette kezdetét az önállósodás hosszú, a rendszerváltáson és még az ezredfordulón is túlnyúló időszaka. Ennek részletes ismertetése adja a könyv első fejezetét, a második pedig Magyarország 19 Volán-vállalatát mutatja be beszédes táblázatok, kördiagramok segítségével, mintegy emléket állítva azoknak a társaságoknak, melyek 2015. január elsejével hat regionális közlekedési központba olvadtak be, hogy aztán 2019-ben – immár országos vállalatként – ezeket is integrálja a Volánbusz Zrt.
A közel 300 oldalas, fényképekkel, térképekkel, rajzokkal és kordokumentumokkal gazdagon illusztrált kötet szerzői értékmentésre is vállalkoznak. Külön fejezetet szentelnek például az autóközlekedési vállalatok és jogutódjaik flottáiban feltűnő különleges járműveknek, így például a mikrobuszvonatnak vagy a panorámabuszoknak, de azt is megtudhatjuk, mitől számított prémiumkategóriásnak a „Szalon Faros”, vagy milyen útvonalon közlekedett a távolsági hotelbusz. A Volánbusz és jogelődjei elindulásuk óta több tízezer járművet használtak el, így a buszközlekedéstől elválaszthatatlan a hazai buszgyártás története. A kötet készítői erre is kitérnek egy fejezet erejéig, seregszemléjét adva az Ikarus autóbuszoknak, illetve a különféle Csepel-, Rába- és NABI-járműveknek. Emellett szóba kerülnek azok a technikai sportok is (mint a tehercross, rally, salakmotor vagy gokart), melyekben a Volán-vállalatok és dolgozói kiemelt helyezéseket értek el.
A kötet előszavát jegyző Pafféri Zoltánnak, a Volánbusz elnök-vezérigazgatójának igaza van abban, hogy az autóbuszos személyszállítást bonyolító vállalatok története olyan, mint „egy kalandokkal teli utazás”, s erre a könyv teljes egésze bizonyítékul szolgál. Ha valakinek a könyv címről Alexandre Dumas A három testőr című regénye ugrik be, az nem véletlen: a Mindenki egyért! Egy mindenkiért! legalább olyan gazdag fordulatokban és váratlan fejleményekben, mint a francia író remekműve, és abban is biztosak lehetünk, hogy lesz még folytatása.
